Beatusnak nagy szeretettel:)
- 2011-02-22 18:45:59

http://www.tutihir.hu/itthon/10589-egybl-kett-vagy-csak-egy.html
Luca nap, avagy karácsony előtti népszokások
|
|
|
Varázslások, babonák, Luca széke Luca napján egykor
számos szokás volt divatban. Mindenekelőtt az úgynevezett
Luca-búza
keltetése. A
falusi asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a
kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. Ebből a
jövő évi termésre következtettek. Később e szokás átlényegült,
kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt
díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették.
Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is
helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a
Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő
kenyeret, egyben Jézust jelképezte.
„Boszorkánykereső” A legnevezetesebb népi szokás az úgynevezett Luca székének faragása. Ennek egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből készült forma volt az alakja, amit állítólag már a kelták varázsló papjai, és a druidák is ismertek. Készítője Luca napjától kezdve, mindennap faragott rajta egy kicsit, s csak Karácsony estjére volt szabad elkészülnie vele. Ezért terjedt el a mondás: „Lassan készül, mint Luca széke!” A hagyomány szerint a széket többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából. Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait…
Forrás: csillagaszattortenet.csillagaszat.hu |
Isten mondja: Ember,
Szeretlek
Képmásomra, ezért tökéletesnek teremtlek
Vagyok, de mégsem látsz
Hiszel, mégis kétkedésben jársz
Teremtem számodra naponta a csodát
Te pedig csak keresed mindennek az okát
Vakon nézel, ezért semmit nem látsz
Süketen fülelsz, ezért hallasz mindig mást
Erősen megragadsz mindent
Ezért tartod kezeidben a nincsent
Ízleled, minek már ősök óta hordozod zamatát
De nem mered megkóstolni a manna igazát
Orrod mélyet szippant, mi már ismerősen kedves neki
Hogy mi az, ami élteti, az nem érdekli
Ó EMBER, Ébredj álmot, Álmodd az ébert
Ne hagyd eluralkodni magadon a kételyt
Én Te vagyok és Ti mindannyian én
Fedezd fel végre magadban az Örök Fényt
Tökéletes vagy, hidd el, más nem is lehetsz
Ne zárd börtönbe magad, szabadon cselekedhetsz
Ne keress engem a semmiben, ott
Ne építs, mennyországot, tisztítótüzet, poklot
Találj meg önmagadban
Hiszen minden sejtedben ott vagyok
Ne félj, ne szégyellj bármit is érzel
Nem képzelhetsz, mit nem alkottam tanító kézzel
Ördögnek, Sátánnak, Lucifert fested
Hogy kísértésnek hihesd, mit bűnnek nevezel
Fényhozó nélkül nem láthatod semminek
árnyoldalát
Földi léted célja megismerni az érem valamennyi oldalát
Fogadd el Magadat! Ez a legnehezebb
Hisz magad elől elbújnod, lehetetlen
Örülj, ha valaki nem kedves szemednek
Segít tartani magadról a tükröt, lankadó kezednek
Ne ítélj, még ha oly jól is esik
Mert az utolsó földi pillanat, furcsa képet vetít
Rádöbbensz a sok felesleges útra
Egyenlő eséllyel indultok a tiszta vizű kútra
Cselekszel, majd bírálod tanult kódjaid alapján
Gyártasz félelmet, lelkiismeret furdalást, aggódást
Ó Drága Isten voltomból származó
Gyermekem Szeretlek, nagyon szeretlek
Van gyűlölet és imádat, gyönyör és fájdalom
Itt és most egyik nélkül a másikat, meg nem tapasztalhatod
Csillagporos földi utadon meg kell a
párokat találnod
Felemelve egyesíteni a boldogságot, s a vele karöltve járó
bánatot
Lásd majd csodatevő kezed művét
Hogy teszi varázslatod szeretetté a vak gyűlölet dühét
Szabad és tökéletes vagy, még ha nem is így érzed
Csak félelmed szüli újra és újra a kételyt
Porbóli választásoddal egyedül Te
rendelkezel
Utad mindig újra kezded, míg rá nem döbbensz, nincs vég, se
kezdet
Amikor már mindennek megtalálta párját, gyöngyöző tested
A kagylóba került porszemből az igazgyöngy megszületett
Ne haragudj arra, ami gátol
Hogy hasznodra van, takarja előled még fátyol
Nézd a fenyőfát a zord télen hótól roskadni
Nézd a nap tüzében sebeiből gyantát olvadni
Nem irigyli a víz partján álló fűzfát
Sem pedig a lakásokban dédelgetett rokonát
Tanulj a legkisebb élőlénytől is elfogadni életet
Tanuld Merlintől, elhordott gúnyának látni, a
varjú tetemet
Intő szavaimat ne tekintsd tilalomfának
Szabadságodat élvezni, az úton nem emelek gátat
Akarom, amit Te akarsz
Teremtésemről képet nekem így adhatsz
Bennem lélegzel, és én Benned Fényként élek
Így vagyunk teljessége és része is az egésznek
Fáj az örömöd, mert azt hiszed vége lesz
Nem tanultad még együtt érezni a volt -van - és leszt
Azt mondod végtelen a fájdalom
De örömöd átszalad a pillanaton
Játszik Veled a képzelet szertelen
De tudd, életedben semmi sem véletlen
Nap, mint nap építed kacskaringóssá utadat
A célt igen, de hozzá térképet nem mutattam
Megtapasztaltad már sok - sok életen át
Hogy Benned, s magad előtt Isten áll
Amikor már ott vagy a célegyenesben
Isten mivoltod számodra is kétségtelen
Szerelmetes EMBER gyermekem
Az út végén magadhoz magadat felemeled
Ami addig számodra volt érthetetlen
A Benned felébredő Isten, megvilágít kegyelemmel
Légy szomorú, amikor boldog vagy
Örülj, amikor szomorúnak hatsz
Amikor majd e kettősségeket már egynek éled
Magyarázatát már semminek nem kéred
Amikor szemedről lehull a fátyol
Egyszerre vagy itt, mindenütt és máshol
Amikor a határtalan a határ
A végtelen a véges
Az életet és a halált
Megérteni akkor leszel képes
Elérsz, ahová, álmaiban titkon mindenki jár
Ahol az igaz szeretet vár
Krasznai V Magdolna
A szeretet az egyetlen
Kell egy tiszta vízű tó,
egy óriási rét,
ahol a gondolat nincs gúzsba kötve,
hol sárkányt fúj a szél.
Kell egy sűrű lombú erdő,
sok énekes madár,
ott rejtőzhetsz a bánatoddal,
hogy új erőt találj.
Kell egy égig érő hegycsúcs,
kell mély szakadék,
ott értelmet kap minden perced,
mely porrá hullna szét.
Kell egy mindent rontó nagy vihar,
egy őszinte világ,
ahol a csodákat, mit elképzeltél,
együtt éljük át.
Kell egy hely, az otthonod,
egy asztal és egy szék,
s az érzés, mi halva volt,
a Napban olvad szét.
Kell egy ember is, egy óriás,
s az együtt mondott szó,
hogy a szeretet az egyetlen,
mi neked is, nekem is jó.
Ha a kérdésedre nincsen válasz,
nincsen felelet,
egyszerű, csak arra gondolj,
legyen szeretet.
És az égből az angyalok
úgy néznek majd reád,
megszületett ím prófétájuk,
az új emberkirály.
Ha a kérdésedre nincsen válasz,
nincsen felelet,
olyan egyszerű, csak arra gondolj,
legyen szeretet.
Ha a kérdésedre nincsen válasz,
nincsen felelet,
olyan egyszerű, csak arra gondolj,
legyen szeretet.
Ha a kérdésedre nincsen válasz,
nincsen felelet,
olyan egyszerű, csak arra gondolj,
legyen... legyen szeretet.

Egy asszony kijött a házból, és három hosszú, fehér szakállú
öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így
szólt: "Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek
látszotok. Kérlek benneteket, gyertek be, és egyetek valamit!"
A ház ura itthon van? - kérdezték.
Nem - válaszolta az asszony. - Nincs itthon.
Akkor nem mehetünk be - felelték.
Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki, mi
történt.
"Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket!"
Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket.
Együtt nem mehetünk be a házba - felelték.
Miért nem? - kérdezte az asszony.
Az egyik öreg magyarázatba kezdett: "Az ő neve: Jólét." - mutatott
egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta: ő a Siker, és
én vagyok a Szeretet. Majd így folytatta: "Most
menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket
akarjátok behívni."
Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg
mondott. A férj megörült. "Ez nagyszerű!" - mondta. "Ebben az
esetben hívjuk be Jólétet! Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat
jóléttel!"
A felesége nem értett vele egyet. "Kedvesem, miért nem hívjuk be
inkább a Sikert?"
A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját
javaslatával: "Nem lenne jobb a Szeretetet
behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel."
Hallgassunk a menyünkre! - mondta a férj a feleségének.
"Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a
vendégünk!"
Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget: Melyikőtök
Szeretet? Kérlek, gyere be, és legyél a
vendégünk!
Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik
kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve
kérdezte Jólétet és Sikert: Én csak Szeretetet
hívtam, ti miért jöttök?
Az öregek egyszerre válaszoltak: "Ha Jólétet vagy Sikert hívtad
volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel
Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele
tartunk."
Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a
Siker is!!!!!!